Beágyazott rendszerek fejlesztése - elképzeléstől a megvalósult készülékig, minden egy kézben
Miért?
Óriási karriert futottak
be az egylapkás számítógépek. Magam is eljátszottam már ilyennel, valóban
lenyűgözően sokat tudnak, igen kis méretben. Sok alkalmazásban remekül működhetnek.
Van azonban, ahol erőltetett a
használatuk. Sok honlapról tudnék képeket idemásolni, ahol az adott
alkalmazás valamilyen tekintetben meghaladta az egylapkás gép képességeit, és a
konstruktőr további modulokkal, próba
NYÁK-okba forrasztott mindenfélékkel pótolta ki az áramkört.
Nehezen átlátható, nehezen reprodukálható, és nehezen
javítható, de a végén nyilván működik a dolog. Valahogy... Aztán, ha az ilyet ipari környezetben építik be, gyorsan kiderül, hogy sem táp, sem bemenet, sem kimenet oldalról nem odaillő módon lett tervezve, és jön a kétségbeesett fórumozás. Miért fagy le, miért resetel, miért nem működik olyan szépen, mint az íróasztalon tette?
Lehet
helyzet, amikor muszáj gyorsan összedobni valami működőt. Ha azonban mechanikusan,
elektromosan, és szoftveresen stabil, minél kevesebb kontaktust és „drótozást”
tartalmazó, netán sorozatban is jól reprodukálható áramkörre van szükség, akkor
érdemes cél áramkört tervezni. Én ezt nyújtom.
